2017. december
H
K
Sz
CS
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Összes program megtekintése ›

A Cserhát hegyvidék kistájai

A Cserhát domborzati metszete

Első pillantásra a Cserhát tájain hajlamos a idelátogató pásztázó szeme különösebb érdeklődés nélkül átsuhanni, pedig e valóban nem nagy átlagmagasságú és nagy szintkülönbségű vidék, földtani okokra visszavezethetően, változatos és mozaikos elrendezésű domborzati adottságokkal rendelkezik. A tájnak északról keretet adó Ipoly-völgy domborzata, egymáshoz kisebb-nagyobb szűkületekkel A Naszály kiemelt sasbérce a DCM bányájávalkapcsolódó medence-sorozatokból áll, melyeket a folyó lerakott üledékes anyagai töltenek ki. A folyóvölgyet a legtöbb helyen az általa kiépített folyóteraszok kísérik. A Börzsöny lealacsonyodó hegylábaitól keletre, a Lókos-patak által megrajzolt vízrajzi tengelyhez kapcsoltan húzódik a Cserhát egyik lenyugatabbi tája, a Nógrádi-medence. Egykoron itt hullámzott oligocén-miocén kori tengerek emlékeként, homokkövekből, agyagokból és slírből felépülő alacsony dombvonulatok sorakoznak. A dombhátakat felépítő üledékes rétegek többsége féloldalasan kibillent a korábbi szerkezeti mozgások során, így a nyugati oldaluk meredeken, keleti felük enyhébb lejtőkkel ereszkedik a medencesíkba. A kistáj nyugati felének látványos vulkanikus képződménye, a szinte már a Börzsönyhöz sorolt nógrádi Vár-hegy dácitkúpja. A Nógrádi-medencétől délkeletre oligocén üledékekből felépülő alacsonyabb dombvidék terül el, a Nyugati-Cserhát. A felszabdalódott tájból meredek töréslépcsőkkel karsztos sasbércek emelkednek ki, mint a Naszály(652 m) illetve a Romhány-Csővári-rögcsoport rögei. Az ettől keletre fekvő nem nagy átlagmagasságú Központi-Cserhát felépítésében már jelentős szerepet játszanak a miocén kori vulkanikus kőzetek is. Egyenlőtlenül kiemelt, összetördezett lávatakaró roncsok, hasadékkitöltések, telérek, kipreparált gerincvonulatok, és a vulkáni képződmények közti üledékekkel kitöltött változó kiterjedésű medencék, illetve rövid és szűk áttöréses völgyek jellemzik e kistájat.A nagy részt ma is erdőkkel borított táj további értékeit földtani különlegességek teszik gazdagabbá, mint a béri Nagy-hegy, vagy a Berceli-hegy oszlopos elválású andezit hasadékkitöltése. A Központi-Cserháttól délre szerkezeti vonalak mentén alakult ki, a pleisztocén-holocén üledékekkel kitöltött Galga-völgy. Ettől keletre fiatal üledékes anyagokból felépülő, csekély szintkülönbségű, enyhén hullámos és délkelet felé lejtő hegylábfelszíni kistáj, a Cserhátalja húzódik. A területre jellemző nem túlságosan sűrű völgysűrűség, egyenletesen elosztott völgyközi hátak sorozatára tagolja a vidéket. A hegyvidék legmozaikosabb összetételű, erősen felszabdalt felszínű, alapvetően dombsági tája, az Északi- vagy más néven Kopasz-Cserhát. Nagy részét homokkövön, slíren és más típusú oligocén korú üledékeken kialakult asszimetrikus dombhát sorozatok alkotják, sűrű völgyhálózattal kombinálva. A földtani és felszínalaktani változatosságot a keleti peremén kibukkanó andezitfoltok (pl. a várommal koronázott és geológiai tanösvénnyel ismeretett Szanda-hegy oszlopos andezitet feltáró vulkáni hasadékkitöltése), a környezetükből kipreparálódott andezit-telérek hosszú vonulatai (pl. benczúrfalvi kettős telér), a tál alakú deráziós völgyek Iliny, Nógrádmarcal határában, vagy Sóshartyán és Nógrádmegyer közelében tanulmányozható lejtős tömegmozgások (csuszamlások) jelentik. Kiemelkedő védett érték a Páris-patak által mélyre vágott, szurdokszerű Páris-völgy, melynek oldalfalait egykori tengerpartra érkező folyó deltatorkolatának lerakódott üledékrétegei alkotják.

A kétágú Szanda

Kilátás a Szanda-hegy sziklás csúcsárólA kétágú Szanda-hegy 529 méter magas csúcsán pillanthatjuk meg a Hódoltság idején fontos történelmi szerepet játszó Szandavár romjait. Építését, mint sok hasonló kővárunkét, valószínűleg a tatárjárás kényszeríthette ki. A Szanda csúcsára igyekvőket a hegyet alkotó oszlopos andezit hasadékkitöltés keletkezéséről is képet adó geológiai tanösvény, a vár csekély falmaradványai és az Északi- illetve Kelet-Cserhátra nyíló panoráma fogadja.Páratlan kilátás nyílik a Nagy-Mulató-hegy, a Fekete-hegy, a Sasbérc, a Szúnyog-hegy, Dobogó-hegy andezit vonulataira, illetve száraz, páramentes időjárás esetén a Börzsöny, a Mátra és a jóval távolabbi Tátrák vonulatai is felfedezhetőek a horizonton. A földtani tanösvény pedig, az 1976-ban védetté nyilvánított hegy 20 ha-os, természeti értékekben gazdag környezetét kapcsolja egybe.

A "Palóc Olimposz"

Kilátás a Karancs csúcsárólA sűrű erdőkkel fedett, hármas osztatú vulkáni Karancs(729m) magasra emelkedő hegyvonulata, meredeken és markánsan emelkedik ki a környező, völgyekkel sűrűn tagolt dombsági tájból. Emiatt kapta a címben szereplő, kissé költői jelzőt is. Bár a jogos földrajzi közelség nyomán, inkább a Medvesvidékkel együtt szokás emlegetni (Karancs-Medves), mégis a Cserhátvidék részének kell tekintenünk. A miocén korú andezitből felépülő hegy e táj legnagyobb méretű szubvulkáni formája, felszín alatt megszilárdult magmateste, lakkolitja. A páramentes, tiszta időben a Börzsönyből és a Mátrából is jól felismerhető, jellegzetes alakú hegyvonulat csúcsán álló kilátóból, szerencsés légkörfizikai adottságok mellett, a Magas-Tátra vonulatai is feltűnhetnek. A Karancs lábától keletre bevágódott és fiatal törések mentén lezökkent Tarján-patak völgye már tájhatár, a közvetlen szomszédságban emelkedő és eltérő földtani múltat hordozó Medves felé.