2024. március
H
K
Sz
CS
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Összes program megtekintése ›

A Cserhát földtana

A Cserhát földrajzi helyzete

Jellegzetes cserháti tájAz Északi-középhegység hatalmas vulkáni tömegei - a Börzsöny és a Mátra - között változatos földtani adottságú, apró mozaikos természeti értékekben gazdag táj, a Cserhát terül el. A nagy kiterjedésű tájegységet nyugaton a Börzsöny, délen az Alföld, keleten a Tarján-patak völgye és a Zagyva folyó, míg északon az Ipoly határolja. Szűkebb értelmű tájföldrajzi megközelítésben csupán a központi, legmagasabbra kiemelt részét nevezzük Cserhátnak. A tágabb Cserháthoz szorosan hozzákapcsolódik északkeleten a Karancs hegytömbje, míg a Tarján-patak balpartján már a Medvesvidék bazalt világa emelkedik. E vidék domborzati arculatának sokrétűségét tagolt dombsági hátak, karsztososdott sasbércek, vulkáni kúpok és vonulatok, felszín alatti és felszínre került szubvulkáni testek, illetve széles teraszos völgyek, medencék jellemzik.

A Cserhát földtani felépítése, földtörténete

Szárazulatok(barna) és tengeröblözetek(kék) aránya a miocénbanA Cserhát geológiai felépítésében - ellentétben a környezetében emelkedő Mátrával és Börzsönnyel - nem kizárólagosan egyeduralkodóak a vulkáni kőzetek, bár jelentős kiterjedésű területeken játszanak meghatározó szerepet. A változatos típusú vulkanitok mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a sekélytengeri üledékek, mint pl. a homokkövek, agyagmárgák, slírek. Kisebb arányban, de jelen vannak az egykori óceánok mélyén lerakódott mészkövek és dolomitok is, valamint az alacsonyabb térszínek fiatalabb korú folyóvizi (fluviális) homokos-kavicsos üledékei. A táj földtörténeti fejlődése során hosszú és változatos utat járt be. Jó példa erre, hogy 200 millió évvel ezelőtt még jóval délebbre helyezkedtek el a Cserhátot felépítő kőzetek. A későbbiek során a területet elöntő tengerekben rakódtak le a mai Naszályt és Csővár-Romhányi rögvidéket alkotó karsztos mészkövek és dolomitok. Ezt követően - a jelentős üledékes réteghiány is erre utal - hosszú ideig felszínlepusztulásos szárazulat volt e vidék. Kb. 40 millió évvel ezelőtt a délnyugatról újból benyomuló tenger nyomán, az eocén végétől a miocénig (kb. 20 millió éven keresztül) nagy vastagságú üledékréteg rakódott le. A Budai Paleogén medence elnevezésű üledékgyűjtő, állandóan változó kiterjedésű és mélységű tengeri öblözetében főként agyagmárgák, márgák, homokkövek, slírek (finomszemű összecementált kőzetliszt) képződtek. A Cserhát nagy részén ma is ezek a kőzetek az uralkodóak a felszínen. Kb. 20 millió évvel ezelőtt, párhuzamosan a Kárpátok erőteljes kiemelkedési folyamataival a tengerelöntés megszűnt és hegyközi medencékkel, sűrű folyóhálózatokkal tagolt táj alakult ki, melynek szubtrópusi klímáján gazdag élővilág tenyészett. Az egykori nagy kiterjedésű mocsarak emlékei a mára nagy részt gazdasági jelentőségüket vesztett Salgótarján környéki barnakőszén-rétegek. Ezt a miocén kori ősföldrajzi környezetet (fáciest) őrizte meg, a konzerváló vulkáni törmeléktakarónak köszönhetően, a méltán világhírű ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.

Ősvilági Pompei

Ipolytarnóci ősnyomos lelőhely földtani metszete

Kubinyi Ferenc 1836-37-ben fedezte fel a Csapás-völgyben a több mint 20 millió éves őslelet együttest, amely a világ harmadik leggazdagabb lábnyomos lelőhelye. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés rázta meg e tájat, s a forrón hömpölygő vulkáni anyag betemette a gigantikus méretű fákat, az ősi életteret. Egykor bővízű források táplálták az itt rohanó folyókat, melyek partszegélyein gazdag állatvilág sereglet szomját oltani. A folyópartot szegélyező buja szubtrópusi galériaerdőkben, páfrOrrszarvú csúszás-nyomfosszilia Ipolytarnóconányok, fenyők, magnóliák, pálma, babér és platán félék növénytársulásai találták meg életfeltételeiket. Az itt fellelhető „ősvilági Pompei” vulkáni hamutakaróval betemetett kincsei között, 24- féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák, 5000-nél is több szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat, 2000 állati lábnyom tárul fel az idelátogató előtt. A jól kiépített Borókás-árok geológiai tanösvényén mintegy 800 méteres út tehető meg a történelmi múltba. Az ősfelszínen – főként az itató és a gázlóhelyeken - páratlan értékű ősélet nyomok maradtak fenn, így 11 állatfaj (ősorrszarvú, párosujjú patások, ragadozók, madarak) lábnyomait sikerült azonosítani, de emellett hullámfodrok, lépés-, pihenés- és csúszásnyomok, esőcsepp nyomfossziliák maradványai is az iszapba kövültek. A látnivalók nagy része a szabadban tekinthető meg, de két zárt csarnokot (nagycsarnok és a pincerész) is találunk. A természetvédelmi terület fogadóépületétől a geológiai tanösvény bejáratáig egy 700 méteres kőzetparki ösvény segítségével utazhatunk vissza az időben.

A vulkáni Cserhát

A Cserhát földtörténetének miocén kori eseményei sorában a következő jelentős lépést a kárpáti és bádeni időszakok (a börzsönyi vulkanizmussal nagyjából párhuzamosan) felszíni andezitláva ömlései jelentik. Ezek hozták létre a mai Cserhát vulkanikus eredetű részét. A hatalmas magmatömegek Andezit feltáráshelyenkét azonban nem voltak képesek áttörni a fedőkőzeteket és így nem érték el a felszínt. A többnyire üledékes eredetű kőzetrétegeket felpúpozva kőlencséket, ún. lakkolitokat hoztak létre, melyek a későbbi korok intenzív eróziós, pusztító erőinek köszönhetően ma már sok helyütt szabadon tanulmányozhatóak. Ilyen hatalmas kiterjedésű lakkolit-képződmény a Cserháthoz tartozó, bár tájföldrajzi értelemben sokszor külön kezelt, Karancs is. A Cserhát más jellegű szubvulkáni formákban is gazdag. A felszínre utat kereső andezites magmaanyag a fedőkőzet minden egyes repedésébe, hasadékába behatolt, majd ott megrekedve lassan kihűlt és megszilárdult. Az így kialalkut andezittelérek később a felszínre bukkantak és a Középső-Cserhátban a táj arculatát meghatározó, töltésekhez hasonló, több km hosszú rajokat alkottak. A miocén végével a vulkáni tevékenység lassan megszűnt. A szarmata, majd a pannon földtani korszakokban a térszín süllyedni kezdett, szárazföldi és folyóvizi lepusztulásos folyamatok domináltak. Ennek köszönhetően enyhén hullámos dombvidék jött létre. A pliocén kori jelentős szerkezeti (tektonikus) mozgások következtében törések, vetődések mentén alakultak ki a mai domborzati és vízrajzi arculat elemei. Például a peremi helyzetű hegylábfelszínek (Cserhátalja) illetve a folyó- és patakhálózat nyomán a völgyi kijáratokban a hatalmas hordalékkúpok. Ezek a szerkezeti mozgások tették lehetővé, hogy a hegység ÉK-i peremén bazaltmagma nyomuljon fel a felszínre. Ennek nyomán meredek kúpok, hasadék és kürtőkitöltések, tufagyűrűk és maarok (robbanásos krátergyűrű), lávatakarók látványos alakzatai születtek meg. Ez a mai Nógrád-Gömöri-bazaltvidék területe, melynek Magyarországra eső részét Medvesvidék néven önálló tájegységként kezeljük. A pleisztocén jégkorszkok idején perigalciális (jégkörnyéki) éghajlat uralkodott, mely kedvezet az aprózódások, lejtős tömegmozgások, talajfolyások kialakulásának. Ezek azonban már csak finom vonásokban változtatták meg a Cserhát tájainak összképét.